Mit köszönhetünk a fűszereknek?

Emlékszünk még a köménymagos levesre, amit gyomorrontáskor kellett megennünk, vagy a paradicsomra, ami a gennyes sebről "húzta" le a gyulladást? Minden nyavalyára nő valamilyen növény, miért pont fűszereinknek ne lenne hatása, csupán ízlelőbimbóinkra?

Akárcsak a gyógyszer-hatóanyagnál, a fűszereknél is fontos az adagolás. Az ételekbe tett késhegynyi, kiskanálnyi friss vagy szárított növény élettani hatása aligha feltűnő, mégse feledkezzünk el róla, mit rejtenek e finomságok. Tudat alatt sokszor azért kívánunk meg bizonyos ételeket, mert azok összetevőire van szüksége a szervezetünknek. Most azokból a fűszerekből adunk igazi ízelítőt, melyek a világos konyhaablakban vagy erkélyen is szívesen tenyésznek. Az erélyesebb gyógyhatás érdekében gyógyteát, fürdőt is készíthetünk némelyikből, de ekkor, különösen kúraszerű alkalmazása előtt nem árt orvossal, gyógyszerésszel is konzultálni.

Bazsalikom A bazsalikomot az ókori egyiptomiak is használták gyógy- és fűszernövényként. Indiából származik, és főként a mediterrán, Földközi-tengeri vidéken tenyészik jól. Ezért az olasz tésztás ételek és a görög konyha remekeinek elmaradhatatlan összetevője.
Magról vethetjük, vagy zöldségesnél szerezhetjük be cserépben.
Gyomorpanaszok és puffadás ellen jótékony hatású. Teáját görcsoldásra, köhögéscsillapításra is használják, nyugtató.
Kapor Ezt az Elő- vagy Közép-Ázsiából származó növényt minden valószínűség szerint keresztény szerzetesek honosították meg Európában, kolostoraik kertjében. Cserépbe tavasz elején vethető.
Enyhén édeskés íze az édesköményre emlékeztet. Antiszeptikus hatású illóolaja a növény minden részében megtalálható. Főként halak, saláták, tojásételek fűszere, apró levelei díszítésre is alkalmasak.
Bár elsősorban az uborka fűszereként ismerjük, étvágyjavító hatása miatt előételekbe is kiváló - gondoljunk csak a kapros-túrós, sós süteményekre -, segíti az emésztést, görcsoldó, puffadás enyhítő volta is közismert.
Tárkony Évelő növénye Szibériából és Észak-Amerikából származik. Saláták, szószok, majonézes ételek, szárnyasok és báránysültek fűszere. Erőteljes aromája miatt csínján kell vele bánni, kevés is elég belőle.
Jobbá teszi az emésztést.
Rozmaring A növényke levágott leveles ága vízben 2-3 hét alatt jól meggyökereztethető, azután cserépbe ültetve sokáig hálás dísze lehet a konyhának, erkélynek. Legtöbb fajtája szabadban nem teleltethető, de gondos öntözés mellett a nem túl meleg szobahőmérsékleten gond nélkül áttelel. A magyar háziasszonyok sokszor méltatlanul felejtik ki olaszos ételeikből, pedig az oregano - azaz a magyar konyhában szurokfű néven régóta ismert fűszer - mellé egy pici zöld rozmaring is dukál. Markáns íze miatt csínján kell vele bánni. A paradicsomos, sonkás, gombás ételeknek különösen kellemes ízt ad.
Szára kemény, fás lehet, ezért csak leveleit használjuk.
Teája puffadás ellen alkalmazható, főzetét a fürdővízbe öntve frissít, üdít, energiával tölt föl.
Zsálya A rómaiak a kamillához hasonlóan mindenféle nyavalya ellen használták. Magról tavasszal és ősszel vethető. Szabadföldben is áttelel, bár olykor hajtásai lefagynak, és a gyökeréből hajt újra. Kesernyés íze miatt nem kell belőle sokat tenni. Fűszervajhoz, salátába, frissensültekhez, szószokhoz zölden és szárítva keverve egyaránt ízletes. Friss leveleinek fonákja jellegzetesen eres, aminek dekorációhoz, csoki- vagy marcipánlevélkék készítésénél lehet jól hasznát venni.
Gyulladásgátló, érösszehúzó hatása miatt főzete gargarizálásra használatos fog- és szájüregi gyulladás, torokgyulladás enyhítésére. Teájának keserűanyagai az emésztést is javítják, fertőtlenítik a bélcsatornát. A vegetatív idegrendszerre hatva segít azokon, akik idegességükben izzadásra hajlamosak.
Kerti izsóp A Földközi-tenger vidékéről érkezett hozzánk ez az illatos félcserje. Az izsóp is nagyon jól érzi magát kertben, balkonládában. Magját áprilisban kell vetni. Leveles hajtásának felső részeit kell levágni.
Teája köhögéscsillapító, étvágyjavító, szélhajtó, izzadást gátló, vérnyomásemelő, enyhíti az asztmás, hörghurutos panaszokat.


Metélőhagyma vagy snidling Ezt a kellemesen enyhe hagymaízt árasztó növénykét tavasszal érdemes elvetni. Évelő, erős gyökerű fűszernövény, de első évben még nem célszerű vágni, utána azonban hálásan fogja hajtani levélkéit, amit természetesen a körözöttbe, különféle túrós ételekbe, salátákba, tojásételekbe, és minden olyan ételbe bele lehet vagdosni, amelyhez a hagyma is jól illik.
Viszonylag sok A-, B- és C-vitamint is tartalmaz.
Étvágygerjesztő, emésztést serkentő, a hagymafélékhez hasonlóan antibakteriális hatású.
Kakukkfű Növénykéje közelről erőteljes illatot áraszt. Szintén mediterrán éghajlatról származik, örökzöld növénykéje balkonládában vagy sziklakertben a telet a mi éghajlatunkon is jól átvészeli. A franciás ízek kedvelőinek ajánljuk, a provance-i fűszerkeverékek kötelező alkotórésze. Kiválóan illik fokhagyma mellé, gombás, babbal készült ételekhez, sültekhez, húsos egytálételekhez. Grillezéskor néhány szálát a parázsra téve a húsok különleges aromát kapnak.
A légutak gyógynövénye, teáját hurutos betegségekre, köhögésre, nyálkaoldónak ajánlják.
Citromfű Arab kereskedők Spanyolországon keresztül juttatták el Európába. Könnyen gondozható fűszernövény. Tavasszal kell elvetni. A cikkcakkos levelű, üdezöld növényke érintésekor enyhe citromos illat marad a kézen. Íze is savanykás, enyhén keserű. A lehűtött citromfű-tea az egyik legfinomabb szomjoltó kánikula idején.
Fűszerként halakhoz és szárnyasokhoz, salátákba keverhető. A tálaláshoz díszítőelemnek is kiváló nemcsak sós ételekhez, de gyümölcstortákhoz, pudingos, túrós nyalánkságokhoz, fagylaltkelyhekhez is, a hideg koktélokról nem is beszélve.
Gyengéden enyhíti az idegességből, stresszből fakadó bajokat, álmatlanságot, a gyomor- és bélrendszeri panaszokat.

A kömény és a magja Végül ismerkedjünk meg közelebbről a köménnyel (Carum carvum L.) is, bár cserépben nem szokták nevelni. Hegyvidékeink nedves rétjein vadon termő, illetve termesztett kétéves fűszernövényünk. Mártásokban, levelesekben, különösen krumplilevesben ismerős az íze. Teája étvágygerjesztő, emésztést serkentő és szélhajtó.
Nem keverendő a hozzá hasonló, szintén ernyős virágzatú, de sárga virágú édesköménnyel (Foeniculum vulgare), mely Európában, a Földközi-tenger környékén honos, és onnan került az arab világ közvetítésével a messzi Keletre. Ennek nem szárított magját, hanem zöld szárát kedvelik a tőlünk nyugatabbra és délebbre élő nemzetek konyhái.

Szerző: Forrás: Megjelent:
Máriáss Márta HáziPatika.com 2005. június 9.