http://probalkozas.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1074990

Szaporítás

A verbéna, a kecskerágó, japán kövérke, borostyán, futórózsa kiválóan szaporítható bujtással. A növény egyik hajtását fektessük le a földre, és meghajlított dróttal rögzítsük. Takarjuk le földdel, és jól öntözzük be.

Osszuk szét a nőszirom töveket. Az ép és egészséges rizómákat ültessük el úgy, hogy felső harmaduk a talaj felszíne felett legyen. A leveleket vágjuk vissza.

Dugványról szaporítható egynyári dísznövények:

Számos egynyáriként tartott dísznövényünk eredeti élőhelyén évelő, sok közülük nálunk is átteleltethető, sőt, dugványról szaporítható is, így nem kell minden évben megvásárolni. A legismertebb dugványról szaporítható egynyári növény a muskátli. Jól szaporítható még dugványról a fukszia, sétányrózsa (Lantana), cserjés margaréta (Argyranthemum camara), csüngő verbéna (Verbena), cseppecskevirág (Ostoespermum), kanálajak (Diascia), legyezővirág (Scaevola aemula), petúnia, lobélia, bakopa (Bacopa). A virágos növények mellett, a levelükkel díszítő díszcsalánt (Coleus), kerekrepkény (Glechoma hederacea), pílea (Pilea microphylla) is szaporítható dugványról. A dugványokat félárnyékos, meleg helyen gyökereztessük, majd gyökeresedés után csípjük vissza a hajtáscsúcsot, hogy dús elágazású bokros növényt tudjunk nevelni.

Magvetéssel szaporítható kétnyári növények:

A jövő évi virágzáshoz vethetjük a hosszú tenyészidejű virágokat, mint a mályvarózsa, a törökszegfű, bögrevirág, sárgaviola, gyűszűvirág, százszorszép, árvácska magjait.
Vethetjük még az ősszel és télen díszítő díszkáposzta magjait is. A magokat vethetjük egyesével cserépbe is, így megspóroljuk az áttűzdelést. Magja fényen csírázik, ezért csak vékonyan takarjuk. A kifejlett növényeket szeptemberben ültessük végleges helyükre. Az alsó, elszáradt leveleket távolítsuk el, és a felkopaszodott szárakat is rejtsük el a föld alá.

Dugványról szaporítható dísznövények:

Júliusban számtalan növényt szaporíthatunk dugványról. A teljesség igénye nélkül íme egy pár:

- örökzöldek: fagyal, puszpáng, kecskerágó,

- dísznövények: rózsalonc, viráglonc, aranyvessző,

- virágágyi növények: szegfű, rózsa, levendula, hortenzia.

A dugványozás legfontosabb eszközei: éles kés vagy olló, cserép, komposzttal vagy perlittel lazított homokos föld, párásítást biztosító fólia takarás, dugvány.

Rózsaszaporítás:
A rózsát általában vadrózsaalanyba történő szemzéssel szaporítjuk. Június végén, a fő virágzási időszak elmúltával lehetőség van azonban egy másik szaporítási módra is, mellyel nagyon jó eredményt érhetünk el. Ez a dugványozással történő szaporítás. Olyan rózsahajtásból, amely csúcsán már nyílott virág, készítsünk kb. 20–25 cm hosszúságú csúcsdugványt, mégpedig úgy, hogy a hajtás végéből levágott dugványon 10–15 cm-es levéltelen hajtásrész legyen. Biztosabb a gyökerezés, ha talpas dugványt használunk. Ez azt jelenti, hogy a dugványon a vastagabb ágból is rajta hagyunk egy kisebb darabot. Az így elkészített dugványt homokos, tápdús és jól átnedvesített földet tartalmazó cserépbe ültetjük. A cserepet félárnyékos helyre tegyük, ahol lehetőleg egyenletes hőmérsékletet és talajnedvességet tudunk biztosítani. Legjobb, ha a talajba süllyesztjük. A túlzott párologtatást takarással (pl. befőttes üveggel) akadályozhatjuk meg. Körülbelül 6 hét múlva az üvegtakarást levehetjük, ugyanis ennyi idő alatt már megindult a gyökérképződés, majd ez követően a hajtásnövekedés is. Őszig – rendszeres öntözés mellett, amit soha nem szabad elhanyagolni – a dugványok már annyira megerősödnek, hogy ki lehet őket ültetni a szabad földbe. Az így szaporított rózsák esetében nagyon figyelmesen kell majd a téli takarást elvégezni, hiszen a gyenge gyökerek eléggé érzékenyek a fagyokra.