Tél végén már igazán éhezzük a virágos kikeletet. Ha odakinn még nem indul meg a természet, próbáljuk meg lakásunkba csalogatni. Ennek egyik egyszerű módja, ha a kerti bokrainkról vagy kirándulásaink alkalmával metszünk ágakat.

Fák esetében válasszunk minél vastagabb és hosszabb virágrügyeket hordozó hajtásokból lett vesszőket, az ezeket hordozó két-három éves gallyakat és idősebb ágakat. a virágoztatásra kerülő fás részek, annál szebb, nagyobb virágok fejlesztésére képesek. Akkor a legmegfelelőbb a vastagságuk, ha a vágás helyén átmérőjük 3,5-4,0 cm, illetve kerületük 10-12 cm, a megfelelő hosszuk pedig 1-2 méter körüli. Cserjéknél megfelelőek az ennél vékonyabb és rövidebb részek is.

A metszéshez éles kést vagy metszőollót használjunk. Csavarjuk be nedves újságba a levágott őket, és minél hamarabb tegyük vízbe a levágott ágakat, különben a szállító kapillárisokba került légbuborék megszakítja a folyadékoszlopot, és a szár nem képes többé szállításra, illetve megindul a sebképződés, ami eltömi a járatokat. Mielőtt vízbe tesszük, vágjunk le néhány cm-t az ágak végéből, és a végeket zúzzuk meg kalapáccsal, hogy növeljük a vízfelvételi felületet.

A következő lépés, hogy eltávolítjuk a legalul lévő, legapróbb, satnya rügyeket, illetve a sűrűn álló rügyek egy részét, mert ezek hátrányosak a virágoztatásra. A levélrügyek eltávolítása azért is fontos, mert különben ezek bontakoznak ki a virágrügyek rovására. A virágrügyeket felismerhetjük, mert hosszabbak, hegyesebbek a levélrügyeknél, és többnyire csúcsi részen találhatóak.

A levágott vesszőket fürdessük meg mintegy két-három óra hosszat langyos vízben, majd állítsuk őket vízzel telt edénybe, fűtött szobába. A kivirágoztatás sikerességét a tartóedény nagysága is befolyásolja. A 3-5 literes öblös üvegedények a legmegfelelőbbek. Ha csak pár águnk van, a váza is megteszi.

Amikor a virágok már nyílnak, a bimbók színesednek, cseréljük ki a vizet tartósító oldattal, amelyet 1 liter vízhez adott 2 evőkanál friss citromléből, 1 evőkanál cukorból, fél kávéskanál klóros fehérítőszerből készítünk. Ez elpusztítja a vízben élő káros mikroszervezeteket és a gyanta, illetve sebgumi képző életfolyamatokat is gátolja, így nem indulnak rothadásnak a szárak, és nem alakulnak ki vízfelvételt gátló sebtömítő anyagok sem.

A levágott vesszők kb. két hét alatt virágoznak ki. Virágzáskor tegyük az edényüket hűvös helyre, például két ablak közé, egyébként a virágok gyorsan elnyílnak.

Igen közkedvelt a tévesen aranyeső néven ismert aranycserje vagy aranyfa(Forsythia), amelynek sárga virágai lombfakadás előtt nyílnak. Virágai csak akkor kezdenek hervadni, amikor a vesszők hosszában a levelek is megjelennek. Még a vékonyabb és rövidebb fás részeiben is bőven van tartalék tápanyag. Nem csupán az aranyfa virágoztatható. Messünk le a mandula-, az őszibarack-, a cseresznye- vagy a meggyfáról néhány olyan vesszőt, amit a tavaszi metszés során egyébként is eltávolítanánk. Nagyon csinos a kilombosodó szőlővesszőkből, a rügyező vadgesztenyeágakból, és esetleg örökzöldekből összeállított csokor is. Gyűjthetünk som-, nyár- vagy mogyoróvesszőket, amelyek ugyancsak gyorsan kivirágoznak, illetve kinyitják barkáikat a meleg szobában.