Agave - Agávé

Az agávéformák (Agavoideae) a spárgavirágúak rendjének (Asparagales) spárgafélék (Asparagaceae) családjának egy alcsaládja. Számos jól ismert sivatagi és száraz égövi faj tartozik ide, mint az agávé, a jukka vagy a Józsué-fa. Az alcsaládba 18 nemzetség 550-600 faja tartozik, a trópusi, szubtrópusi és mérsékelt meleg régiókban széles körben elterjedt.

Elterjedési területük az USA déli része, Mexikó, Közép-Amerika és az Antillák szigetvilága. A XVII. századtól portugál és spanyol hajósok közvetítésével a mediterrán éghajlatú európai országokban is megjelentek

Levelük színe zöld, kékes- vagy szürkészöld, a levélcsúcs (gyakran a levelek széle is) tövises. Levélrózsájuk átmérője a nagyobb példányoknál meghaladhatja a 3 métert. Ekkora növények elhelyezése problémát jelenthet a gyűjtőknek. Egy nagyméretű agávé szállításához (pl. telelőhelyre) 2-3 ember szükséges. A levélcsúcsokon található tövisek veszélyesek, sérülést okozhatnak, ezért a nagyobb példányok olyan helyre valók (üvegház), ahonnan nem szükséges elmozdítani és a tövisek sem veszélyeztetik testi épségünket. Az agávék lassan növekednek, ezért a méret éveken át nem okoz gondot. Vannak olyan fajok, amelyek kifejletten sem haladják meg az 1 métert, tehát megfelelő növényválasztással nem kell

 lemondanunk az agávék neveléséről.

 
 
A legtöbb agávé életében egyszer virágzik. Egyes fajok 8-10 éves korukban, mások 30-40 évesen. A bugavirágzat egy hosszú száron fejlődik, a szár magassága akár 8 méter is lehet. A növény minden energiáját a virágzat fejlesztésére fordítja és a termés érése után elpusztul. Az anyanövényen az évek folyamán sok sarj képződik, ezeket leválasztva szaporíthatjuk. Kertészetekből és gyűjtőktől magot is vásárolhatunk, a nagyméretű magok elvetése nem okoz gondot és jó arányban kelnek ki.

A levelek csúcsa hegyes, szúrós ezért csak fiatal korukban tartjuk szobában. Mutatós, szép és igénytelen pozsgás növény. Különösen a tarka levelű változatok kedveltek.
Legelterjedtebb köztük a barnásvöröses tüskéjű, szürkés levelű
Hazájában haszonnövény, leveleinek rostjából rendkívül erős kötelet és zsákot készítenek, a levelet borító viaszréteget pedig padlóviasz, cipőkrém, firnisz és lakkok készítésére használják fel. Sőt a mexikóiak nemzeti itala, a pulque is agavéből készül.

A növény bimbóját a tő közepéből kivágják, mélyen, hordószerűen kikanalazzák a törzsét, és az itt összegyűlt cukros agavelevet erjesztik.
Mutatós növény, de nehezen tudjuk kivárni, hogy a kiapadhatatlan "boroshordónk" legyen. Ugyanis az Agave életében csak egyszer nyílik, elvirágzás után pedig elpusztul, addig azonban sok utódot, sarjat hoz.
A néphit szerint csak 100 éves korban hoz virágot.
Ez téves felfogás, mert "már" 40-50 éves korban nyílik.

Könnyen szaporíthatjuk az átültetéssel egy időben a gyökérsarjak leválasztásával.
A nagy növényeket lakásban nehezen helyezhetjük el. Nyáron kertben, lépcsőfeljáratokon tartjuk. A telet fagymentes pincében, jóformán teljesen szárazon tölthetik.

Az Agave victoriae-reginae a leggyöngébb növekedésű faj, idősebb korban is jól elfér a lakásokban. Körkörösen fejlődő keskeny fehércsíkos sötétzöld leveleinek csúcsa fekete tüskében végződik. Gyorsabban fejlődik, virágzik, magról is szaporítható.
Az A. ferox sötétzöld széles leveleit feketésbarna tüskék díszítik.

L., növénygénusz az Amaryllisfélék alcsaládjában (Agaveae). Hosszúéletű növények; nagy, vastag, húsos, a szélén szurós, merev (1-2 m. hosszu, 2 dm. széles v. szélesebb, lent 1 dm. vastag) levelei rózsamódra csoportosulnak s a díszkertekben sok esztendőn keresztül ilyen rózsaalakban tengődnek, csak leveleket fejlesztenek.
Ezt a rózsaalakot zöldre festett pléhből az építészetben is utánozzák, s urasági kapuk, v. házak tetején díszül gyakran alkalmazzák.
Az Agave levélrózsájából végre sok esztendő mulva 1-12 méter magas virágszál nő ki, s a tetején karos gyertyatartóhoz hasonló ágasbogas gyönyörü virágzatot visel.
Egy ilyen virágzatban 4000 harangalakú, jóillatú virág is lehet; méz is bőven van mindegyikben.
Sziromleple csöves, hatmetszetü, sárga-zöld és maradandó. Ha datolyanemü gyümölcsét megérlelte, az egész növény elhal, tehát hosszú életen keresztül csak egyszer szokott virágzani és gyümölcsözni. Az ilyen növény az egyszer gyümöksöző többnyári (planta hapaxantha pluriennis). Tőkéje számos hajtást fejleszt, melyekről az Agave könnyen szaporítható.

Legismeretesebb és legelteljedettebb az Agave Americana L. (l. a vászonnövények képét), melyet hosszú életéről közönségesen százesztendős áloé-nak neveznek, de az áloé a liliomfélék közé tartozik. Hazájában (Közép- és 

Dél-Amerika) 5-6, Dél-Európában 8-12-20 esztendős korában, az európai üvegházakban pedig gyakran csak 40-60 esztendő múlva virágzik.
Virágzása közeledtekor levélrózsájának belső levelei jobban kifelé hajlanak, s megjelenik közepettük a virágzat rügye. Néhány (üvegházban 3-4) hónap, sőt néhány hét múlva a kis rügyből kifejlődik a tekintélyes szár.
A XVI. század egész legendát szőtt e virág életéről. Azt hitték például, hogy a virágzat durranás közben pillanat alatt emelkedik ki, pedig ez még saját földjén, a legjobb körülmények közben is néhány napig tart. Ha azonban valami véletlenség középpontbeli rügyétől megfosztja, csakhamar 10, 15-20 szomszédos rügy keletkezik, s nyulik fel virágzó ágakká, úgy hogy a megcsonkult A. melyen most egy virágszál helyett mint valami óriás gyertyatartón, 20 kar emelkedik, a szó szoros értelmében tetőtől talpig virágba borul.
Egyszer gyümölcsöző természete ellenére azt is tapasztalták, hogy a virágszál lemetszése után az A. még 2-4 esztendőben is hajt új virágszálakat vagyis virágzásának elragadó látványát ismételni képes.

Az Agave virágzását Linné és Goethe szavai szerint gyorsítja az, ha valami gyengítő ok, p. megsértés, továbbtenyészésére gátló módon hat. Ilyenkor az Agave jobban siet a virágjával. Természetes azonban, hogy ez már vénebb Agave-val történhetik v. pedig olyankor midőn már a virágzatot magában rejtő rügy előképezve volt.
Az Agave Americana 1561-ben érkezett Európába s most a kertek és üvegházakon kivül Európa déli tájain észak felé egész Bozenig megterem vagy elvadul.
A dalmát városok falain is gyakran láthatni. Itt-

ott,. mint az Opuntia vulgaris nevü kaktuszt, kerítésnek, sőt várerődítésre is használják. Eljutott Afrika északi részébe, Madrasba, Maissurba stb. is.

Az Agave nagyon nevezetes művelődéstörténeti növény, már az ősmexikóiak termesztették. Midőn a virágszála nőni kezd, tetőrügyét úgy metszik le, hogy a tuskón vagy egy fél méter széles mélyedés támadjon.
Ez 1-6 hónapon át naponként 2-9-szer cukros lével (8,8% cukor, 0,3% almasav, 0,5% mézga 1% magfehérje) telik meg.

Egy tő 2000 kg. nedvet is adhat. Erjedés után bőrzsákban tartják s a mexikóiak nemzeti itala (pulque v. agávébor), desztilláció utján pedig nagyon részegítő italt (meskal v. mexikal) kapnak belőle.

Leveleiből, valamint más rokon fajából is, szivós és nagyon kemény rostot (manilla v. áloé-kender, pita, agávé-rost) nyernek, s belőle fonalat, kötelet, ponyvát v. más szövetet szőnek.
A spanyolok is sokfélekép dolgozzák fel, mert hajlékonyabb és tartósabb, mint az újzélandi vászonfűé. Levele belét nyersen és elkészítve eszik; szára belével a bogárszekrényeket jó kibélelni; száraz szárát a borotva fenő szijának, sőt parafa helyett is, gyökerét szifilis ellen használják, nem ritkán a sarsaparillát is pótolja. Az Agave Mexicana Lam. (maguey) épp oly hasznú mint az előbbi, de a leve rothadt hús szagú, azért az idegen csak lassan tud hozzászokni. Rostjaiból már az ősmexikóiak is készítettek papirt (A.- papir) s a hieroglifeket erre irták.

Az Agave vivipara L. bele parázs állapotban soká elmarad, azért a tűz megőrzésére használják; durvább fadarabbal gyorsan dörzsölve meg is gyulad. Az amerikai erdőkben gyakran ezzel gyújtanak tüzet. Rostját sisal kendernek v. hennequin-nek nevezik.

Kedvelt dísznövények vannak a családban. Kertekben, parkokban gyakran találkozni az Amerikából származó pálmaliliommal (jukka – Yucca filamentosa). A Yucca nemzetségnek közismert faja az Észak-Amerikában őshonos sivatagi üstökösfa, a Józsua-fa (Yucca brevifolia), mely 15 m magasra is megnő. Fontos trópusi rostnövények a szizál (Agave sisalana) és a henekén (Agave furcroides).

Tartásuk:
Az agávék napfény és melegigényes növények, legjobb helyük a kertben vagy napos teraszon van. A nagyobb növényeket állítsuk olyan helyre, ahol díszítő hatásuk leginkább érvényesül. Tavasztól őszig rendszeresen, de ne túl bőségesen öntözzük őket. A fiatal, vagy kistermetű növényeket lakásban, ablak közelében is tarthatjuk.

Az agávékat ültethetjük kaktuszföld, kevés agyag és folyami homok keverékébe. Nem szükséges, hogy a talaj tápanyagokban gazdag legyen, inkább a jó vízáteresztő képesség a fontosabb.

Növényeinket tartsuk télen hűvös, világos, fagymentes helyen.

Néhány fajta:

Közönséges vagy amerikai agávé (Agave americana)
Hazája kelet Mexikó, de az évszázadok folyamán betelepített növények által szinte őshonosnak számítanak Európa mediterrán országaiban, Észak- és Dél-Afrika egyes vidékein. Talán a legismertebb agávé faj.
A fiatal példányok levelei felállóak, az idősebbeké ívesen lehajlók. A levelek tőrózsát alkotnak, színük szürkészöld, széleik fogazottak. A levelek csúcsát 2-3 centiméteres sötét- barna tövis díszíti. A levélrózsa átmérője meghaladhatja a 3 métert. Az idős példányok nagy helyet igényelnek. Kedvelik a meleget, a sok napfényt, nyáron (kellő szoktatás után) tarthatjuk kertben vagy teraszon. Tavasztól őszig mérsékelten öntözzük. Élőhelyén a -5°C fok körüli éjszakai hideget is elviseli. Teleltetése világos, hűvös 2-5 °C fok hőmérsékletű helyen a meg- felelő. Ilyen körülmények között öntözni nem kell. A 15 évesnél idősebb növények virágoznak.

A virág színe sárga és egy 8 méter magasságot is elérő száron fejlődik. Virágzás után a növény elpusztul. Az anyanövény sok sarjat nevel, szaporíthatjuk ezekről, vagy próbálkozzunk magvetéssel. Március-április hónapokban vessük el a magokat kaktuszföldbe, a kikelt kis agávék nevelése nem nehéz feladat. Léteznek tarka levelű, csíkkal díszített levélszélű amerikai agávé változatok. Ilyen a képen látható Agave americana 'Mediopictoalba'

Arizonai agávé (Agave arizonica)
Mint neve is mutatja az USA Arizona államában őshonos. Kis termetű agávé, tőrózsája nagyjából 60 cm átmérőjű. Napfényigényes és melegkedvelő. Hazájában az éjszakai fagyokat is elviseli. Virágzás után elpusztul, de előtte sarjakat nevel. Tartása nem nehéz, ha földje jó vízáteresztő képességű és csak mérsékelten öntözzük.  

Agave colorata
Északnyugat-Mexikóban elterjedt faj. Tőrózsája kb. 1 méter átmérőjű, levelei szürkészöldek, szélesek, fogazott szélűek. Tavasszal virágzik, sárga virágai 2-3 méter magas száron nyílnak. Magról és sarjakról szaporíthatjuk.  

Agave gigantensis
Neve a növény származási helyére utal és nem méreteire. Mexikóban honos, a Kaliforniai-öböl vidékén, a Sierra de la Giganta hegységben. Közepes méretű, tőrózsájának átmérője kb. 1 méter. Sárga virágát 4 méter magas száron hozza. Kertészetekben viszonylag ritkán látható. Napos, félárnyékos helyet kedveli, mérsékelt öntözéssel tartsuk. Telelőhelyén ne öntözzük

Parry agávé (Agave parryi)
Az USA Arizona államában és Észak-Mexikóban élő faj. Levelei szürkészöldek, húsosak, vaskosak. Szép formájú, szabályos tőrózsája eléri a 120 cm átmérőt. 20 évesnél idősebb példányai hoznak virágot, a virágok sárga színűek, 3-4 méteres száron fejlődnek. Magról és sarjakról szaporíthatjuk. Laza, jó vízáteresztő talajba ültessük.

Agávé stricta
Mexikó középső vidékéről származó különlegesség. Azért különleges, mert virágzás után nem pusztul el az anyanövény, hanem törzse elágazik, újabb és újabb levélrózsát fejleszt. Az idős növény szétterülő, terjedelmes csoportot képez. Egy gömb alakú levélrózsa mintegy 60 centiméter átmérőjű, levelei keskenyek, csúcsuk tövises. Kevésbé hidegtűrő agávé.  

Törpe agávé (Agávé parviflora)
Származási helye a mexikói Sonora sivatag, illetve az USA Arizona állama. Kisméretű faj, tőrózsája 30-40 cm átmérőjű. Levelei sötétzöldek, szélein fehérek. Rostos, kuszán pöndörödő, fehér szálak díszítik a növényt, emiatt szokatlan megjelenésű. Tartása ajánlható azoknak, akik kedvelik a különlegességeket és kevés helyük van növényeik számára. 

Agávé tequilana
Ebből a fajból készül a legjobb Tequila, Mexikó egyik szimbóluma. Mexikóban többfelé is termesztik, mint a szeszgyártás alapanyagát. Nagyméretű faj, magassága eléri az 1,5 métert, átmérője meghaladja a 2 métert. A kádban érlelt Tequila víztiszta színű, a tölgyfahordóban érlelt pedig aranysárga. Az ital gyártásával ne próbálkozzunk, mert védett termék.  

Királynői agávé (Agávé victoria-reginae)
Nevét Viktória brit királynőről kapta. Az egyik legszebb agávé faj. Mexikóban Nuevo Leon és Chihuahua vidékén őshonos. Kis termetű növény, tőrózsája 40-50 cm átmérőjű. A levelek színe sötétzöld, szélein és a levél felületén fehér rajzolattal. Idősebb korban a levelek kissé visszahajolnak, a tőrózsa ettől gömbölyű alakot vesz fel. Virágzása kb. 40 éves korában várható. Egyes változatai nem hoznak sarjakat. Nyáron napos helyen tartsuk, mérsékelt öntözés mellett, télen 10°C körüli, világos helyet igényel, 1-2 óvatos öntözéssel. Ajánlható a kevés területtel rendelkező növénykedvelőknek.  

Forrás:
 www.tuja.hu/pozsgas-novenyek.
www.wikipedia.hu

http://www.hotdog.hu/liliom_1/pozsgasok/agave-1