„Ha az ember úgy dönt, rózsát akar magának. Tudnia kell, sok áldozatot,
törődést és figyelmet kell szentelnie, egy életen át, a rózsára. Mert meglátni,
érezni, megélni a csodát, ami a bimbóban rejlik, csak akkor lehet, ha a bimbó
kinyílik és feltárja önmagát. Az a rózsa, amit nem ápolnak szeretettel, előbb
utóbb elhervad, kiszárad majd elhal.
A rózsa, a világon a legszebb és legcsodásabb teremtmény, amit isten
alkothatott.
Benne rejlik az egész élet körforgása: születés, növekedés, virágzás,
kiteljesedés, elmúlás.
Majd, újra és újra ismétli önmagát, az idők végéig, amíg szeretet,
törődés veszi körül.
Sokat kell még tanulnunk a természettől, hogy értékelni tudjunk
dolgokat, hogy áldozatot kell hozzunk valamiért, figyeljünk, adjunk, s ne csak
önmagunkkal törődjünk, stb.
Mert csak így élhetjük meg azt csodát amit az élet, vagy egy
párkapcsolat rózsabimbója magában rejt, és csak számunkra tartogat.
Ezért teremtette isten a NŐT, legyen Ő a rózsa, a Férfit, legyen a
kertész. A Férfi ápolja örökké a rózsát, a NŐ ajándékozza meg az élettel, és a
csodával, a kertészét. Ha a rózsa hervadozik, a Férfi legyen jobb kertész, ha a
kertész fárad, a rózsa mutassa meg a csodát, amiért újra érdemes kertésznek
lenni.
De mi, sokan, gyarlón, csak letépjük a bimbót és várjuk, hogy örökké
illatozzon, virágozzon, éljen. Vagy elvárjuk az örökös kertészkedést, de csak
akkor és addig pompázunk, amíg nekünk tetszik.
De rá kell ébredi, a csoda s minden más csak közös odaadással,
valósulhat meg!"
Kapcsolódó cikkek:
KASZA BÉLA : JÚNIUSI SZÍNEK