Ha valaki statisztikát csinálna, hogy melyik növény fordul elő a leggyakrabban a kertekben, minden bizonnyal a rózsa vinné el a pálmát.

Valóban, alig találunk kertet, amelyben ne virágozna legalább néhány rózsabokor, ne lenne egy tő futórózsa. Bátran mondhatjuk, hogy van rózsa tövis nélkül, de nincsen kert rózsa nélkül!

A rózsa végigkíséri az emberiség egész történelmét, és azt is teljes bizonyossággal állíthatom, hogy egyetlen más virág se ihlette meg olyan sokszor a festőket, a szobrászokat, építőművészeket,- költőket, írókat és muzsikusokat, mint a rózsa.

A Biblia már többször említi a rózsát, és Babilon ékírású tábláin a szépség példaképeként említik. Hérodotosz szerint Midasz király kertjében már 60 (!) szirmú rózsák nyíltak. Az egyiptomi falfestményeken is többször előtűnik a rózsa ábrázolása. Néró, római császár egy ünnepségen 200 000 rózsaszállal díszíttette fel a palotáját. A keresztény kultúra kezdetben háttérbe szorította a pogánynak tartott rózsát, de a 13. században már a kolostorkertek növénye, és a rózsa terméséből készítették a rózsafüzéreket. A középkor templomainak díszítésében, a Mária-képeken elmaradhatatlan a rózsa. Michelangelo, Leonardo, Botticelli, Raffaello reneszánsz festményein számtalanszor jut fontos szerephez.

A mohamedán vallásnak szent növénye a rózsa. Erről tanúskodik a budai Rózsadombon emelt épület: Gül Baba türbéje.

A magyar történelemben is sokszor szerepel a rózsa: Nagy Lajos király 1348-ban aranyrózsát kap a pápától. Rózsával kapcsolatos az egyik legszebb legenda is: Árpádházi Szent Erzsébet kötényében rózsává változik a szegényeknek szánt alamizsna.

A zenében is lépten-nyomon találkozunk vele. Richard Strauss Rózsalovagja, Csajkovszkij Csipkerózsikája, Schubert Heideröslein dala, Carmen vörös rózsája - csak néhány kiragadott példa a hosszú sorból.

Amennyire állandó a rózsa szeretete, annyira változó a rózsadivat. A nemesítők hosszú évszázadok alatt a legkülönbözőbb színű, alakú, méretű rózsákat állították elő. Van már tarkaszirmú, lila és kék rózsa is, de persze fekete rózsát sohasem sikerült előállítani. Az utóbbi évek legnagyobb nemesítői "leleménye" az Angliában előállított aranybarna színű rózsa.

Szerte a világon sok ezer rózsaklub tagjai tanulmányozzák és gyűjtik a rózsafajtákat. A mi budatétényi rozáriumunk Európa leggazdagabb gyűjteményei közé tartozik.

A rózsa a szélsőségesen terméketlen (szik, futóhomok) talajok kivételével mindenütt megél, de legszebben a kötött, tápanyagban gazdag, közömbös vagy meszes talajokon díszlik.

A töveket lehetőleg ősszel, lombhullás után ültessük. A kiásott gödörbe ajánlatos komposztföldet tenni. A megvásárolt rózsatövet ültetés előtt állítsuk néhány órára vízbe, hogy az elvesztett nedvességét pótolhassa, majd a gyökérzetét mártsuk meg agyagpépben. Ültetés után kíméletesen tapossuk meg a földet, és bőséges vízzel iszapoljuk a gyökerekhez a talajt, majd a tövet kupacoljuk fel.

Tavasszal, mihelyt a rügyek duzzadni kezdenek, a vesszőket meg kell metszeni: ha sok a vessző, megritkítjuk őket, és a megmaradó 3-5 vesszőt legfeljebb 5-6 rügyre metsszük vissza. A gyenge vesszőket tőből kivágjuk vagy rövidre metsszük.

A rózsa szereti a bőséges tápanyagellátást, de ennek folyamatosnak kell lennie, vagyis inkább több részletben trágyázzuk, mint egyszerre nagy adaggal. Öntözés nélkül nálunk nem lehet belterjesen rózsát termelni.

Sajnos a rózsát többféle betegség (lisztharmat, rozsda stb.) és kártevő (levéltetű, darázs stb.) is fenyegeti. A legegyszerűbb védekezés az, ha olyan fajtákat telepítünk, amelyek a betegségeknek jobban ellenállnak. Ahol a kertben szőlőt is termelnek, ott jó módszer az, hogy a szőlő permetezésekor a rózsákat is kezelik.

A rózsa nem teljesen télálló növény, ezért ősszel, a fagyok beállta előtt az érzékenyebb teahibrideket és a miniatűr rózsákat földdel be kell takarni. Ugyancsak védeni kell a magas törzsű rózsákat is.

A rózsatöveket a faiskolák állítják elő, de magunk is megpróbálkozhatunk a rózsa szaporításával dugványozás útján. A félfás dugványokat június közepe táján kell megszedni. Kb. 15 cm hosszúságú, háromrügyes dugványokat készítsünk, ezeknek alsó leveleit vágjuk le, a többi levelet pedig kurtítsuk meg. A dugványokat jó kerti földbe ültessük, és takarjuk le őket befőttesüveggel. Ezt két-három naponként rövid időre le kell emelni, és a rózsadugványt meg kell öntözni. Három hét alatt a gyökeresedés megtörténik. Ősszel a dugványokat védett helyre visszük, és átteleltetjük. A következő tavasszal kiültetett kis növények már virágozni is fognak.

A rózsa sokoldalúan alkalmazható dísznövény. Vágásra, csokrok, koszorúk kötésére, virágvázákba a legszebbek az ún. teahibridek. Ezek június elejétől őszig virágoznak, hosszú szárúak, szép alakú és színű virágot nyitnak. Nagy részük igen kellemes illatú.

Az utóbbi években ismét divatosabbá váltak a magas törzsű rózsák; ezek vadrózsatörzsre szemzett teahibridek. Ugyancsak terjedőben vannak a kisebb virágú, miniatűr (mini) rózsák is, amelyek a betegségeknek jól ellenállnak. Ezeket virágágyak kiültetésére használhatjuk fel.

Nagyobb kertekbe, parkokba valók a polianta és a floribunda rózsák, amelyek egész nyáron át virágoznak, de a hajtásvégeken több virágot hoznak. Ezek közül az erősebb növekedésű fajták igen szépen mutatnak a gyepfelületbe kiültetett, ún. szoliternövényként is.

A mini és a garnett rózsákat cserépben is nevelhetjük. Ezeket mindig akkor tesszük jól látható helyre (teraszra, ülőhely közelébe), amikor a legszebben virágoznak.

A futórózsákat (ezek lehetnek teahibridek vagy floribundák) falak befuttatására, rózsalugasok képzésére, kapuk feldíszítésére használhatjuk.

A rózsa azonban nem csupán dísz, hanem haszonnövény is. Igaz, nem nálunk, hanem Bulgáriában, a volt Szovjetunióban (Ukrán és Moldvai SZSZK), valamint Franciaország déli részén olajrózsákat termesztenek. Bulgáriában, a Rózsák völgyében hajnalban kezdik a szirmok szüretét, mert délelőtt már csökken az olajtartalmuk. Egy hektárról általában 1500-3000 kg rózsavirágot takarítanak be, ami egy-másfél millió virágból tevődik össze. Egy kiló rózsaolaj előállításához 1000 kg rózsavirág szükséges, így nem csoda, hogy a rózsaolaj drága portéka!

De térjünk vissza hazai tájainkra! A vadrózsák termése, a csipkebogyó kiváló ízű lekvár alapanyagát szolgáltatja. A csipkebogyó ugyanis igen gazdag C-vitaminban, de van benne A-, B-, K- és P-vitamin is.

A csipkebogyót évszázadok óta alkalmazzák a népi gyógyászatban is: üdítő hatású teáját vese- és hólyagbetegségek ellen javallják, de vizsgálják gyógyító hatását magas vérnyomás, bélhurut, epe- és májzavarok ellen is. A Viroma nevű csipkeszörpöt érrendszeri megbetegedésben szenvedőknek ajánlják.

Mindezeken kívül készül a csipkebogyóból bor, pálinka és likőr is.

Forrás:http://www.balintgazda.hu/minden-heten-szuret/junius/rozsa.html