Az utazók pálmája egyike a szobában tartható pálmáknak, amíg ki nem növi a helyét. A misztikus küllemű növény ránézésre leginkább a szétterjesztett pávafarokra emlékeztet. Sietve le kell szögezni, hogy az utazókhoz kicsit több, de a pávához, és a pálmához nincs semmi köze a növénynek.

Az utazók pálmája vagy legyezőbanán vagy más néven Ravenala pálma (Ravenala madagascariensis) a papagájvirágfélék (Strelitziaceae) családjába tartozik. A 17. századtól a Madagaszkárba tévedt utazóknak szinte nyomban szemébe ötlött ez a furcsa, feltűnő jelenség, amelyre idővel oly sok figyelem irányult, hogy hamarosan Madagaszkár nemzeti jelképévé lépett elő. A malgasok szárából és leveleiből alakították ki épületeik falát és tetejét, fiatal leveleit tányérnak, pohárnak, kanálnak, a nagyobbakat terítőnek használták.  A tengeri utazások előtti imádságok rituáléjának is a része volt. A húsos magburokból olajat nyertek ki. Magvait őrölve fogyasztották. Gyakran tejhez keverték vagy a bételhez hasonlóan rágták. A malgasok gyakran papír helyett írtak a levélre. Minderről francia és angol utazók számoltak be.

Az utazók pálmája, azért kapta több nyelvben is ezt a nevet, mert úgy tartják, hogy a nap járását követve É-NY irányban terül a lombozata, ami inkább legenda, ezzel segítve az utazót a tájékozódásban. Másrészt levelei vizet raktároznak, hogy  az utazók szomjukat olthassák.

A legyezőbanán nevet azért érdemelte ki, mert levelei a banánfáéhoz hasonlóak, termése pedig a datolyára emlékeztet. Ismerkedjünk meg ezzel az izgalmas növénnyel részletesebben.

Három változata ismert (iranirana, bemavo, horonorono). Magassága a fajtától függően 5-25 méter, a lombozat kiterjedése pedig a 5 méter körüli. A növény eleinte törzs nélkül fejlődik. Az első évben ugyanis nem fejleszt föd feletti szárat, ekkor úgy fest, mintha a levelek a földön ülnének. Később megjelenik a föld felett törzs. Csúcsán függőlegesen, egy síkban, legyezőszerűen álló, 20-30 darab, a banánfa leveleihez hasonló levelei üstököt alkotnak. Egy levél  1–4 méter hosszúságú, hosszú nyelű. A főérre csaknem merőleges oldalerek között a levéllemez gyakran szárnyszerűen beszakadozik, amikor a szél megtépázza. A csapadék egynegyedét képes tárolni, mert az u alakú levélnyélen a víz lecsurog a levélalaphoz. A lehulló levelek után megmaradt hegek érdekes, körkörös rajzolatot mintáznak törzsön. A bogas virágzat a levélnyelek között fejlődik, nagyjából 80 centiméter hosszú, 5–15 erőteljes, zöld, csónak alakú fellevéllel, melyek mindegyike 5–16 virágot vesz körül. Egyszerre 1-2 virágzat fejlődik egy növényen. Naponta kb. 5 virág nyílik ki egy virágzaton. Krém fehér virága, akár 20-25 centiméter hosszú is lehet. A virág három csészelevele az alapoknál összenőtt. Három sziromleveléből kettő a szélénél nőtt össze. A virágok bőven termelnek nektárt. A virág takarólevelei zárva vannak, és a hat porzóhoz, befelé néző portokkal, csak a nektár után kutató állatok, főképpen a lemurok, másik nevükön szerecsenmakik (Eulemur macaco) férnek hozzá.  Datolyaszerű Termése háromrekeszű, fás tok, kék, húsos magköpennyel körülvett magokkal.

Trópusi, szubtrópusi területeken dísznövényként ültetik egyedi levelei és virágai miatt. Nem fagytűrő, ezért nálunk csak konténer növényként tartható. Magjait sok helyen kínálják az internet adok-veszek oldalain, alkalmanként a pálmákra szakosodott cégek kínálatában is megtalálhatók. Akinek kedve kerekedett, hogy ezt a növénycsodát lakásban nevelje, ám tegye, de  tudni kell, hogy kis lakásba nem való, és körülbelül tízéves korára kinövi a téli kertet is. Nyáron tarthatjuk a szabadban, de 8 fok alatti hőmérsékleten fedett helyet kell biztosítani számára! A nagyobb példányok legszebben kék ég háttérrel mutatnak. A fiatal példányokat félárnyékos helyen neveljük. Az idősebbek a teljes napsütést szeretik. Tápanyagban gazdag, meszes talajba ültessük. Rendszeres tápoldatozást, vízellátást igényel, de a pangó vizet kerülni kell.

Fotó: wikimedia.org