Nagy Z. Róbert, a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének elnökhelyettese

Az egynyári növényeknek az évelőkkel szemben egyetlen hátrányuk van: minden évben újra kell vetnünk, vagy ültetnünk őket. De számos előnnyel is rendelkeznek. Virágzásuk nem egy rövid időszakra korlátozódik, ezért egész nyáron át élvezhetjük szépségüket. Ezen kívül virágaik sokkal színesebbek, és általában nagyobb méretűek, mint az évelőké.

Egynyári dísznövényként tartjuk hazánkban azokat a növényfajokat és fajtákat, melyek tenyészideje egy vegetációs időszakig -tehát tavasztól ősz végéig-, vagy annál is rövidebb ideig tart. Olyan egzotikus fajok is ebbe a kategóriába sorolhatók, melyek eredeti termőhelyükön több évig élnek ugyan, ám a mi éghajlatunkon télen kifagynak.

A nemesítők évről-évre új fajtákat állítanak elő egynyárikból is. Kiemelten igaz ez a népszerű fajokra, mint a muskátlik, petúniák. Az igazán különleges mintázatú és színű, divatos, és különösen látványos növények a heterózis nemesítés eredményeként alakulnak ki. Ez a két szülővonal keresztezését követően létrejövő nemzedék kiemelkedő díszítő értékkel bír. Ám ha magjaikat újra elvetjük, akkor már a szülőfajtákra visszaütő, nem egységes állományt kapunk. Ennek lényege a növénynemesítők hasznának a védelme, hisz a heterózis-fajták magjait minden évben újra meg kell vásárolni, lévén az anya és apavonal fajtaösszetétele titkos.

A cseppecske virágok és a legényrózsák mögött egynyári díszgyertya magasodik.

Az egynyáriaknak a dekorációs hatáson túl térformáló szerepük is lehet. A gyors fejlődésű, nagy növésű fajok alkalmasak ilyen célokra. Ilyenek például a ricinus (Ricinus communis) vagy a nagy zöldtömeget adó seprőfű (Kochia scoparia), kúszók közül pedig a hajnalka (Ipomea sp.) különféle változatai.

A hideg színek, köztük a hamvaska dominanciája.

egynyári díszfüvekkel tarkított mille fleur ágyás, meleg színek

A kerttől és a felhasználó ízlésétől függ, hogy a növények kiválasztásánál a színek harmóniájára vagy a kontrasztra törekszünk. A színharmóniára alapozott kiültetésnél a színrendszerben egymáshoz közel eső színeket válogatunk össze, például a vöröset és a zöldet, míg a kontraszt két szín ellentétén alapul: ilyen a sárga és a kék. Nem csak virágukkal, hanem levelükkel díszítő növényeket is tehetünk virágágyunkba. Ilyenek a díszcsalánok-más nevükön virágcsalánok (Coleus scutellaroides), vagy a hamvaska (Senecio bicolor).

A virágágyi kiültetési formák között van néhány jól bevált, klasszikus típus. A szalag kiültetések közül említést érdemel a rabatt és a border ágyás. Előbbi egy szabályos, szalagszerű kiültetés, mely mindkét oldalról látványos kell legyen, ezért közepére ültetjük a magasabb növésűeket, a két széle felé pedig fokozatosan a kisebb méretű növények kerülnek. A borderágy falak kerítések mellé illik, erre csak egyik oldalról van rálátás. Ezért a fal mellé kerülnek a magas, eléjük pedig az apróbb egynyáriak.

A sétaút melletti nagyvirágú bársonyvirág sor mögött menyecskeszem emelkedik ki.

A kiültetési rendszerek közül érdemes még megemlíteni a mille fleur formát. Ezt közel azonos magasságú, de 4-5 különböző fajú egynyáriból készítjük. A virágokat úgy ültetjük ki több sorba, hogy egyik oldalról se kerüljenek azonosak közvetlenül egymás mellé, és a fajták mindig ugyanabban a sorrendben következzenek egymás után. Ezzel a módszerrel tarka virágfelületben gyönyörködhetünk az első fagyok beálltáig.