2015. OKTÓBER 12., HÉTFŐ, 20:00
Viruló ékszerek
Szerző: Valló László
Különleges formájú, színes virágékszerek üde zöld lombok között – ezek a fuksziák. Némely virágok „szárnyasok”, mintha repülnének, mások harang formájúak, mintha csilingelnének. A nem télálló, üvegházi fajták virágai különösen változatosak, míg a télállóké kevésbé, ezek előnye viszont, hogy nem kell mozgatni (teleltetni) őket, évről évre ugyanazon a helyen díszlenek a kertben, csak a téli takarásuk jelent feladatot.
A télálló fukszia (Fuchsia magellanica) 1-2 méterre növő, kezdetben feltörő, majd széthajló ágú kis cserje. Hajtásai igen vékonyak, kissé törékenyek, ezért szélvédett helyet igényel. Pompás virágai novemberig nyílnak, helyükön bogyótermés fejlődik. Eredeti termőhelyén, Közép- és Dél-Amerikában jó vízáteresztésű talajban, párás környezetben és félárnyékos viszonyok között él. Nemesített formái is ezt az igényt hordozzák, így a kert árnyékos-félárnyékos részében, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, kissé savanyú földben díszlenek a legszebben. Mutatós bokraik szegélyként érvényesülnek a legjobban.
Noha télálló a neve, e változat csak mérsékelten fagytűrő. Ezért a gyökerét feltétlenül takarni kell, például hullott lombbal és/vagy faforgáccsal, amire fóliát terítünk, majd rögzítjük. Ennek ellenére előfordulhat, hogy hideg télen szinte tövig elfagy, de a gyökeréből remekül megújul: májusra már félméteres hajtásokat is hozhat, s hamarosan virágozni kezd. Ha csak részleges fagysérülések érik a növényt, tavasszal vágjuk le az elhalt részeket.
Formázásával várjuk meg, míg a bokor teljesen kivirul, azaz zölden metsszük.
Forrás: http://www.szabadfold.hu/zoldfold/virulo_ekszerek_telallo_fukszia_fuchsia_magellanica
Kommentáld!